Innen: Heropedia

Vergilius, teljes nevén: Publius Vergilius Maro Római költő

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Publius Vergilius Maro római költő, Ovidius és Horatius mellett az augustusi aranykor költőtriászának legnagyobb epikus költője. Neve korábban Virgilius alakban volt ismert. Legismertebb művei az Aeneis című eposz, a Georgicon című eposz és a Bucolica avagy Eclogák néven ismert tíz eclogából álló bukolikus gyűjtemény.
Földműves családban született, azonban egészségi állapota lehetetlenné tette számára a fizikai munkát, ezért a falu bölcsei úgy döntöttek, hogy „csak tanulásra alkalmas”. E döntésnek köszönhetően városba, iskolába került ahol szónoklattant tanult, majd hivatásos szónok lett. Közben idillikus verseket írt a paraszti életről. A római polgárháború idején Athénba menekült, itt ismerkedett meg Horatiusszal, akivel életre szóló szoros barátságot kötött.
A polgárháború véget értével visszatért Rómába, ahol Augustus császár felszólította, hogy írjon egy tankölteményt a polgárháború dúlta falusi élet leromlását megakadályozandó, amelyből minél több parasztember tanulhatja meg a szántóföld és a legelő körüli tennivalókat. A mű címe „Georgica”, azaz „paraszti dolgok” volt. A Georgica sikeressége után Augustus császár Vergiliust bízta meg a Róma és a római nép őstörténetét magába foglaló költemény megírására, hogy kerek, hivatalosnak mondható formát nyerjen az eredettörténet, az identitásról szóló hitvallás (más kérdés, hogy a kész mű enyhén szólva is nem kínál efféle kristályos képet, inkább egy a valósághoz közelebbi, sok ellentmondásról és sok rejtett problémáról árulkodó, mélyen átélt identitásról beszél). A tíz évig íródott költemény főhőse a legendás ősapa, Aeneas volt. Vergilius nem tudta befejezni e művét, kisebb részek töredékesen maradtak fenn.
51 évesen halt meg.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vergilius összes művei magyar nyelven
Vergilius összes művei latin nyelven
Ecloga I. (részlet, felolvasva latin nyelven)

Idézetek tőle[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lelkem visszariad az emlékezéstől. (Animus meminisse horret.)
Gyümölcsfádat unokáid fogják élvezni. (Carpent tua poma nepotes.)
Félek a görögöktől még ha ajándékot hoznak is! (Timeo Danaos et dona ferentes.)
A szerelem mindent legyőz. (Omnia vincit amor.)